Ez a nap a szabadságharcosok napja, ez a tér pedig a szabadságharcosok tere. Azért jöttünk ma éppen ide, mert mi magyarok a szabadságharcok népe vagyunk.– szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében.

Orbán Viktor miniszterelnök úgy fogalmazott: ez a nap a szabadságharcosok napja, ez a tér pedig a szabadságharcosok tere. Azért jöttünk ma éppen ide, mert mi magyarok a szabadságharcok népe vagyunk. Nem azért jöttünk, hogy megemlékezzünk a dicsőséges múltról, hanem azért, hogy emlékeztessük magunkat a márciusi ifjak bátorságára. Mert mi, magyarok 1848 politikai és szellemi örökösei vagyunk. 1848-ban úgy hangzott a program: nem leszünk gyarmat. 2012-ben a magyarok kívánsága ugyanígy hangzik, nem leszünk gyarmat - nyomatékosította Orbán Viktor.

Magyarország a ránehezedő nemzetközi nyomással és diktátumokkal szemben nem tudta volna felvenni a kesztyűt 2011-2012 telén, ha nem lépnek sorompóba százezrek, hogy tudtára adják mindenkinek: a magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni, nem fogják feladni sem a függetlenségüket, sem a szabadságukat, és nem fogják feladni az alkotmányukat sem - mondta a miniszterelnök.

Jó okunk van arra, hogy 164 év múltán is kövessük a negyvennyolcasok példáját - folytatta a miniszterelnök. Az ember ifjúkorában radikális, mint Petőfi, férfikorban józanul tettre kész, mint Kossuth, később pedig inkább hajlik a bölcsességre és a fontolva haladásra, mint Széchenyi. Orbán Viktor idézte Mikszáth Kálmánt: “nem fontolgattak semmit, hanem nekivágtak és megcsinálták március tizenötödikét egy verssel és egy pár csörömpölő jurátus karddal.” Mi most is ebből élünk, 1848 óta egy versből élünk. Mikszáth írhatta volna sorait az ’56-os pesti srácokról, vagy a ’89-es rendszerváltó tömeggyűlésekről is - húzta alá.

Soha nem voltunk ilyen közel a szabadsághoz

Orbán Viktor úgy folytatta, felmerül a kérdés, hogy tartjuk-e még az esküt, szabad-e a magyar. Szabad-e az a magyar, akit víz alá nyom az adóssága, akinek a saját otthon csak vágyálom, aki háromszor is meggondolja, hogy vállaljon-e gyermeket? Aláhúzta: soha nem voltunk ilyen közel a szabadsághoz, mert soha nem voltunk ennyire egységesek, mint ma. Hosszú évtizedek óta nem állt még ennyi politikai, alkotmányos, és gazdasági eszköz a rendelkezésünkre, hogy kitörjünk a kiszolgáltatottságból. Ma már elég erősek vagyunk ahhoz, hogy szabadságjogaink után kivívjuk a szabad magyar életet is - fűzte hozzá.

Elmondta: nekünk a szabadság azt is jelenti, hogy nem vagyunk alábbvalóbbak másoknál. Azt jelenti, hogy nekünk is kijár a tisztelet. Magunknak, magunkért dolgozunk, és nem fogjuk adósrabszolgaként leélni az életünket. A szabadság azt jelenti, hogy nekünk is jár az esély, hogy megdolgozhassunk a saját felemelkedésünkért. Mi nem ajándékba kértük a jó életet, mi mindig dolgoztunk érte, és dolgozunk érte ma is. A szabadság azt is jelenti, hogy magunk állapítjuk meg saját törvényeinket. Nincs szükségünk szamárvezetőre, nem kérünk az idegenek kezünket irányítani akaró, kéretlen segítségéből sem.

Új utak kellenek

A miniszterelnök úgy folytatta, a nehéz nemzetközi gazdasági és politikai helyzet miatt ma egyszerre van szükségünk a radikális Petőfire, a tettre kész Kossuthra, és a bölcs Széchenyire.

Egy dolgot senki sem vitathat, a szabadságharcaink előbbre vitték a világot. ’48-ban le kellett rombolni a feudalizmust, ’56-ban meg kellett roppantani a kommunizmust, és most is nekünk lesz igazunk. Gyanakodva néztek ránk korábban is, és az európai bürokraták gyanakodva néznek ránk most is, mert azt mondjuk: új utak kellenek. Azt is mondjuk, hogy ki kell törni az adósság börtönéből, hiszen Európát csak az erős nemzetek tehetik újra naggyá.

Már a márciusi ifjak is látták azt, amit Európában sokan ma sem akarnak észrevenni, hogy a pénzügyi függetlenség a szabadság előfeltétele. Ezért kellett a 12 pontba kerülnie a nemzeti bankra vonatkozó mellőzhetetlen követelésnek. Tudták, nem az a független nemzeti bank, amelyik a nemzetétől független. Az a nemzeti bank független, amely az idegen érdekektől megvédi a nemzet gazdaságát.

Nem vagyunk egyedül

Orbán Viktor külön köszöntötte a téren megjelent litván és lengyel csoportokat. Sokszor tűnik úgy, hogy a magyarok egyedül maradnak szabadságharcaikkal, de mi tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Kiállnak mellettünk cseh, lett, szlovén és román barátaink - sorolta.

A miniszterelnök elmondta azt is, temérdek igazságtalanság érte a magyarokat az elmúlt másfélszáz évben, és sok igazságtalansággal nézünk szembe ma is. Pedig mi soha nem kívántuk a másét, és senkinek sem akartuk megmondani, hogyan éljen és mit gondoljon. Mégis többször áldozatául estünk a világpolitikai széljárás irányváltásainak. Mégsem engedhetünk a csábításnak, hogy az olcsó önsajnálat szélcsendes, és langyos vizű kikötőjébe manőverezzük Magyarország hajóját. A győzelemhez, a sikerhez, a méltányos bánásmód kiharcolásához bátorság és erő kell.

A szabadságharc értelme nem a harc

A miniszterelnök hangsúlyozta: a szabadság nem a jólétben élők luxusa, ahogy az emberi méltóság sem a jómódúak kiváltsága. Minden, amire vágyunk, csak a szabadságból nőhet ki, ez a törvény. Szabadság nélkül soha nem lesz jobb az életünk. A szabadságharc értelme soha nem a harc, hanem az, ami utána jön. Nem elég a rosszat leszavazni, le is kell győzni azt. És nem elég legyőzni, meg is kell teremteni a jót, hogy a rossz ne tudjon visszatérni.

Sokat tettünk ezért az elmúlt két évben: családok százezreit szabadítottuk ki az adósságcsapdából, a bankokat bevontuk a közteherviselésbe, van már időt álló alkotmányunk és lebontottuk az utolsó gátakat is a nemzet határok feletti újraegyesítése előtt. Sokat tettünk, de még mindig nem eleget – szögezte le a miniszterelnök.

Az igazság tesz szabaddá

Hazánknak szüksége van gazdasági sikerekre, jobb tanügyre, egészségügyi ellátásra és magasabb bérekre. De leginkább igazságra van szüksége, mert túl sokat hazudtak neki és róla – fogalmazott a miniszterelnök, aláhúzva: Magyarország sokat változott két év alatt, de ahhoz, hogy elindulhassunk, fel kell állnunk. Ami történt, az súlyos és mély, de még nem elég.

Mi megértjük, hogy Európában sok baja van. De ezeréves európai nemzetként van egy követelésünk: egyenlőséget követelünk a magyarnak. Európai nemzetként követeljük az európai elbánást, nem leszünk másodrendű európai polgárok. Jogos követelésünk, hogy ugyanazt a mércét alkalmazzák velünk, mint más országokkal szemben. Mi megtanultuk, hogy Európa és Magyarország felemelkedése elválaszthatatlan. Valahányszor Európa bajba került, Magyarország csillaga is leáldozott. Európa nem adhatja meg és fel önmagát, az összetartozás érzése nem gyengülhet tovább. Ez Európa vereségéhez és bukásához vezetne, ezért nem hagyhat Európa egész országokat az út szélén.

forrás: kormany.hu