Riadó! A Csepeli Tűzőrség épületének minden helyiségében felgyullad a piros lámpa, amit hangjelzés követ, és egy automata gép közli a riasztást. Egy pillanat alatt felbolydul a laktanya. A tűzoltók rohamléptekben kapják magukra a védőfelszerelést, bepattannak a járművekbe, a kocsik motorját már járatják, vijjognak a szirénák – indulás!

Riasztás lefújva… Próbariasztás történt, de minden úgy zajlott le, mintha éles helyzetben indulnának bevetésre a csepeli tűzoltók. Évente mintegy 450 alkalommal vonulnak ki a Katona József utcai központból életeket menteni, kárelhárításban részt venni. Ugyanakkor mindennapjaik része is a folyamatos gyakorlatozás. Fizikai erővel, és lelkileg is bírniuk kell a megpróbáltatásokat. A riasztás után 120 másodpercen belül el kell hagyniuk a laktanyát, hogy minél gyorsabban a tragédiák helyszínére érkezzenek. A próbariasztás során talán másfél perc sem telt el, s három jármű máris meglódult.

Hogyan lett tűzoltó? – kérdem Galgócz Deák Antal tűzoltó alezredestől, a Csepeli Tűzőrség parancsnokától.

Gyerekkorom óta érdekelt ez a hivatás. Az általános iskolában tűzoltószakkör működött: nagy élmény volt, mikor megcsodálhattuk a piros színű autókat és kipróbálhattuk a szirénát. Most is járnak hozzánk óvodások és iskolások, mert kíváncsiak ránk. Szerintem minden kisfiú fejében megfordul, hogy tűzoltó legyen! Erős volt bennem a műszaki érdeklődés, izgatott a tűzoltói munkával járó kihívás. Érettségi és szakirányú OKJ-s végzettség, emellett fizikai és pszichikai alkalmassági vizsga szükséges, hogy a jelentkezőből tűzoltó legyen. Nagy a túljelentkezés, de ezer pályázóból legfeljebb száz felel meg a követelményeknek. A Csepeli Tűzőrségnél 1991 óta szolgálok, három éve vagyok parancsnok.

Hány helyről riaszthatják a csepeli tűzoltókat?

A főváros egységes riasztási elv alapján működik, tehát más kerületekbe, a közeli településekre is kivonulunk szükség esetén. Ráadásul regionális műszaki mentőbázisként is szolgálunk, ami azt jelenti, hogy 448 település tartozik hozzánk. Az országban öt ilyen bázis működik, amelyek mentési munkálatokat végeznek nagyobb szerencsétlenségek, például egy vasúti katasztrófa esetén. A tűzoltók között speciális feladatok ellátására alkalmas személyek is dolgoznak, egyebek között búvárok, barlangászok, és még sorolhatnám.

Hogyan történik a riasztás?

A bajba jutottak a 105-ös központi telefonszámon értesítik a tűzoltóságot, ahol felveszik az adataikat, majd adott esetben minket riasztanak. E pillanattól kezdve legfeljebb két perc áll a kollégáim rendelkezésére, hogy beöltözzenek, és az egységek elinduljanak a helyszínre. Ezt az időt éjjel-nappal, minden körülmény között teljesíteni kell.

Milyen megpróbáltatások várnak a tűzoltókra?

Körülbelül egyenlő arányban végzünk tűzoltást, műszaki mentést és segítségnyújtást. Szakmailag, fizikailag és lelkileg is felkészültek a munkatársaink, hogy akár rendkívül nehéz helyzetben is helytálljanak, és tragédiákkal szembesüljenek. Gyakran találkozunk halálesetekkel, jómagam is számos szörnyűséget megéltem. A tűzoltóknak képesnek kell lenniük ezeket elviselni, de minket is sokszor megviselnek a történtek.

A laktanya belső csarnokának falán olvasható a tűzoltók esküjének egy mondata: „Akár életem kockáztatásával is teljesítem a kötelességeimet”. Ezt pedig szó szerint betartják, mert a tűzoltókat is érik balesetek; néhány évvel ezelőtt például a Budapesti Műszaki Egyetemen történt tűzesetben halt hősi halált három tűzoltó.

A csepeli laktanyában pihenőhelyiségek, konyhák, mosdók, öltözők, raktárak, edzőtermek találhatók. Az állandó sportolás kötelező a tűzoltók részére, mivel megfelelő kondícióval kell rendelkezniük. Érdemes megemlíteni, hogy a csepeli tűzoltók a legsportosabbak Budapesten, amit az egymás közötti versenyeik eredményei igazolnak. A földszinten lévő ügyeleti szobában Csepel kinagyított térképe látható, rajta a legújabb utcanevekkel, hogy naprakészek legyenek. Az ügyeletes asztalán telefonok, számítógépek, a belső térfigyelő kamerák felvételei.

A járművek készenléti állapotban, orral a kijárat felé sorakoznak a földszinti szertárban, ahonnan riasztás után két percen belül el kell hagyniuk a telephelyet. Az egységek különféle felszerelésekkel vannak ellátva, hogy bármiféle mentésre képesek legyenek. Oltó- és mentőkészülékek, vágó- és feszítőszerszámok, balták, fűrészek, sodronyok, kötelek vannak a kocsikban. Az egyik egység 37 méteres létrával rendelkezik, amely arra szolgál, hogy a tízemeletes házakból is ki tudják menteni a lakókat. Volt rá példa Csepelen, hogy használni kellett a létrát, a mentőakció pedig sikerrel járt. A járművek mellett a tűzoltók bakancsai is „csőre töltöttek” – vagyis úgy állnak a lábbelik, hogy rohanás közben a tűzoltóknak csak bele kell ugraniuk. A jól ismert védőruhák éghetetlen anyagból készültek, ezeket is sebtében kapják magukra. Az egész menetfelszerelés súlya elérheti a 35 kilót, ezt bizony bírni kell cipelni. Ne feledkezzünk meg a csúszóaknákról sem, amelyek főleg az akciófilmekből ismerősek: riasztáskor az emeleten tartózkodó tűzoltók egy vascsövön csúsznak le a földszintre, mert ha a lépcsőn szaladnának le, egymást akadályoznák a rohanásban.

Horváth József főtörzsőrmester 13 éve szolgál a Csepeli Tűzőrségnél. ahogy mondja, tűzoltónak lenni szép hivatás, amit elkötelezettségből vállal az ember

Csupán a pénzért ezt nem lehetne csinálni… Ha legalább egyetlen alkalommal sikerül életet megmenteni, már megérte! Volt ilyenben részem, de hozzáteszem, hogy mindent csapatmunkában végzünk. Hozzászoktunk az extrém helyzetekhez, de nem vagyunk terminátorok, akikben nincsen érzés. A gyerekeket ért szerencsétlenségek a legfelkavaróbbak, haláluk szinte feldolgozhatatlan… De a sikeres életmentés felér mindenféle dicsérettel. Egy alkalommal téglák közé beszorult kisgyereket kellett kimentenünk, ami nem volt egyszerű feladat, mert speciális módon kellett hozzáférni a gyerekhez, aki súlyosan sérült volt, és sürgetett az idő… De sikerült! Aggódó szülei és az utcáról összesereglett emberek némán követték a fejleményeket, majd amikor elvonultunk a helyszínről, még mindig nem találtak szavakat – ekkor hálájuk jeléül mindenki tapsolni kezdett… S ez minden dicséretnél többet ért!

Csarnai Attila