Kígyózó sorokban érkeztek az emberek szombat délután az életének hetvennyolcadik évében, február 4-én elhunyt Csurka István ravatalához a Fiumei úti sírkertben, hogy leróják kegyeletüket a dráma- és politikai esszéíró, politikus előtt.

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a gyászszertartás keretében Csurka egyik utolsó nyilatkozatát idézve arról beszélt, az író-politikus „lépcsőházi embernek” tartotta magát. „Mi, magyarok, mindannyian lépcsőházi emberek vagyunk. Vita zárulván, harcunk végezvén a nagyok és hatalmasok termeiből kilépvén, vagy éppen onnan kiűzetvén, a lépcsőházban jut eszünkbe, mit kellett volna mondani, mit kellett volna tenni – fogalmazott, majd így folytatta: – Amikor ennek a felismerése áthat bennünket, harag támad bennünk, az pedig nagy dühöt, akár forradalmat támaszthat, sőt az egész világot megrendítheti. Ennek pontos szóval hangot adhat az író, és mozgósítással a politikus. Nagy azonban a kockázat. Az író azt kockáztatja, hogy azok is megértik, akiknek nem kellene, a politikus pedig azt, hogy azok sem értik meg, akiknek kellene” – mondta a püspök, hozzátéve, Csurka István vállalta mindkét kockázatot és – itta a levét annak is, hogy olyanok is megértették írói szavát, akik ezt megtorolhatták, és meg is torolták rajta. Itta annak is a levét, hogy politikai radikalizmusát azok értették a legkevésbé, akik a legtöbbször a vállukra kapták őt.

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke az egykori lakiteleki küzdőtársra emlékezett. „Az a nép-nemzeti mozgalom, amelyet ott és akkor, 1987 szeptemberében együtt útnak indítottunk, gyorsan terebélyesedett és lett a rendszerváltás vezető politikai mozgalma, majd pártja. Az író és a közéleti »nehézfiú« Csurka Istvánból így lett író-politikus” – fogalmazott. Bíró Zoltán szavait idézve hozzátette, Csurka István fáklyát tartott a kezében, ezzel járta az országot. Némelyek ráfogták, gyújtogatni készül, holott csak világítani akart. Azt vetették a szemére – folytatta –, hogy szélsőséges. Pedig nem az volt, csak – Ady Endre és Szabó Dezső példáját követve – radikális a magyarság ügyében.

Lezsák emlékeztetett, Csurka még megérte a több százezres békemenet lélekfrissítő látványát. „Ez számára azért is volt történelmi elégtétel, mert jól tudta, csak az egészséges emberi veszélytudat képes így összefogni, együvé szervezni azt a nyugodt nemzeti erőt, amely a magyar függetlenség, a nemzeti önrendelkezés, a belső demokrácia jegyében nemzetpolitikát hitelesít, erősít, és ha kell, védelmez” – mondta.

Kiss Gy. Csaba, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja az íróra emlékezett, akinek a siker és az elhallgattatás egyaránt megadatott. „A hatvanas–hetvenes években jelentősen hozzájárult a magyar dráma és próza megújításához. A közép-európai groteszk, az abszurd egyik úttörője, ott kell látnunk drámáit valahol a lengyel Mrożek, a cseh Kundera és Havel korabeli művei­nek a közelében. Életművében megcsillannak Krúdy, Karinthy, Szabó Dezső, a népi írók színei, ahogy ő is ott van, akaratlanul is, az utódok műveiben” – fejtette ki. Kiss Gy. Csaba elmondta, 2012-ben művei „létünk, szellemi kondíciónk meghatározó örökségére”, a Kádár-kor hatására hívják fel a figyelmet. Vagyis a középszerűségre, az elmaradt elszámoltatásra, az erkölcsi relativizmusra és a züllésre.

Kovács László, a MIÉP alelnöke arról beszélt, Csurka István társaságában, akár egy kocsmai asztalnál, akár több százezres tömeg előtt beszélt a Hősök terén, tapintható volt a hallgatóság figyelme. Emlékeztetett arra a szegedi nagygyűlésre, amelyen Csurka a kórházból saját felelősségére távozva, utoljára szólalt fel a nemzet függetlensége, a kormány intézkedései mellett. Dörner György, az Új Színház igazgatója Reményik Sándor Halotti beszéd a hulló levelekhez című versét szavalta el. Az ’56-os hősök parcellájában lévő sírnál a tömeg elénekelte a Himnuszt, majd tapssal vettek végső búcsút az író-politikustól.

A temetésen több közéleti személyiség is megjelent. Eljött Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Wittner Mária képviselő, ’56-os halálraítélt, Lázár János fideszes frakcióvezető, Németh Zsolt külügyi, Szőcs Géza kulturális államtitkár. Mellettük jelen volt több országgyűlési képviselő is, így Kocsis Máté, Papcsák Ferenc, Gulyás Gergely, Demeter Ervin, L. Simon László, valamint Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke is. A gyászolók között feltűnt mások mellett Bayer Zsolt publicista, Zárug Péter Farkas politológus, Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója. Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester koszorút küldött.

Pindroch Tamás

fotó: Burger Zsolt

forrás: magyarhirlap.hu