2012. február 10-én a Petőfi Csarnokban rendezte meg a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány a XVI. Csángó Bált. Idén Lakatos Demeter csángó magyar költő munkássága előtt tisztelegtek születésének századik évfordulója alkalmából.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke beszédében kiemelte, milyen fontos a hagyományok tisztelete, a határon túli magyarok ügye. Elmondta, Csángóföldön jelenleg 25 helyszínen több mint 2200 fiatal tanulhat magyarul- így keresik a kapcsolatot az anyaországgal. "Mi magyarok összetartozunk, és fontos, hogy vállaljuk bátran nemzeti identitásunkat, kultúránkat, történelmünket, múltunkat, céljainkat és jövőnket..."
A találkozó fővédnöke, Schmitt Pál köztársasági elnök levélben köszöntötte a bál résztvevőit. Az államfő kiemelte: a csángókkal testvérek vagyunk, de sosem árt újra meg újra megismerkednünk. A nyitóbeszédet követően Lakatos Demeter életét, munkásságát ismerhettük meg méltatása által, majd páratlanul színes műsor következett.
Tradicionális viseletükben hagyományőrzők léptek színpadra Forrófalváról, Budáról, Klézséből, Külsőrekecsinből, Pusztinából, Somoskáról, Gastenyből, Prejoaia-ból, Setétpatakáról, Balahányospatakáról és Gyimesfelsőlokról. A műsorban részleteket láthattunk a „Messze hol nap szentül le” című Lakatos Demeter emlékére készült filmből, melynek rendezője Katits Kálmán.
Az immár tizenhatodik rendezvény célja az évek során nem változott: a moldvai és a gyimesi csángó magyarok páratlanul gazdag népművészetének: viseletének, szokásainak és táncainak bemutatására hivatott.
A rendezvényt, melyen Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövet is részt vett, Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata Képviselő-testülete 400.000 forinttal támogatta.
Lakatos Demeter (Szabófalva, 1911. november 9. – Szabófalva, 1974. augusztus 21.) az első híres moldvai csángó költő, az északi csángó nyelvjárás egyetlen szépirodalmi megörökítője. Verses önéletrajzát így kezdi: "Móduvának szép tájaind születem, Ös apáimnak a nyelvit üresztem." A természet fiának vallotta magát, költői képeit – noha egész életében gyári, sőt nagyipari munkás volt – a falusi világból vette, a mezei munka, a pásztorkodás szépségeit énekelve. Különös kontrasztja poézisének, hogy az Ómagyar Mária-siralom hangján szól, panaszol, kérlel a csángókért.
2009. január 22-én posztumusz megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet.
Szöveg és fotó: Kitzinger Adrienn – csepel.hu