Budapest-Csepel-Központ Református Egyházközség (Károli Gáspár u. 13.) új lelkipásztorává választották a közelmúltban Kéri Tamást. Karácsony előtt szűkebb családtagjai kíséretében érkezett Csepelre. A parókián jövőbeni terveiről kérdeztük.

Hol teljesített korábban szolgálatot?

Gyöngyösről érkeztem. 26 évig hirdettem ott a város és a hozzá tartozó 25 község reformátusságának Isten igéjét. A budapesti teológiáról kikerülve a gyöngyösi gyülekezetben kezdtem a pályafutásomat. Akkoriban az életről még vajmi kevés tapasztalattal rendelkeztem, de szerencsésnek érzem magam, mert olyan lelkipásztor beosztottjaként szolgáltam kilenc évig, akitől sok mindent megtanulhattam. Amikor a gyülekezet vezetőjévé választottak az első dolgom egy olyan a közösség megteremtése volt, ahol a Kárpát-medence minden részéről érkezett tagok otthonra találnak.

Hogyan fogadta népes családja, hogy Csepel lesz az új otthonuk?

A változást minden ember nehezen viseli, s ez alól az én családom sem kivétel. Nem tagadom, először megannyi kérdés és kétség merült fel bennem. De ezek sorra megválaszolásra kerültek, mert a döntést Istentől vártam és kértem. A nagyobb gyermekeim - érthető módon - nehezebben fogadták elhatározásomat, hiszen nekik már kialakult baráti körük van. A feleségem is azzal nyugtatta őket, hogy az Úr ott is velünk lesz. Így aztán lecsillapodtak a kedélyek. Való igaz, Gyöngyösön szeretetteljes környezet vett körül minket. A 30 ezres lakosú városból körülbelül 120-an jártak rendszeresen templomba. Itt Csepelen nagyjából hasonló lélekszámmal működik vasárnaponként az istentisztelet.

Hogyan ismerkedik meg gyülekezete tagjaival?

Úgy gondolom, a személyes találkozás a legfontosabb. Családlátogatásokat tervezek, ahol a kötetlen beszélgetések alkalmával könnyebben megnyílnak az emberek. Úgy képzelem el a gyülekezetet, mint egy nagy családot, hiszen a Biblia szerint is ezt a létformát tervezte Isten az egész világnak. Ebben a gyülekezet a legfontosabb lépcsőfok.

Családi hagyományt követve lett lelkész?

Nincs a családomban lelkipásztor. Szüleim vegyes házasságban éltek, édesanyám katolikus, édesapám pedig református volt. Monoron nőttem fel, édesanyámmal ketten voltunk egy család, mert apukám kétéves koromban meghalt. Elég nehéz időszakot jelentett ez nekem, szinte nincs is emlékem róla. Anyukám egyedült nevelt, tanítónőként igen sokat dolgozott, ezért sokszor egyedül kellett lenem. Nagyon zárkózott gyermek voltam. Tulajdonképpen ez vezetett Istenhez, hogy az ő kegyelme és szeretete megnyisson engem. Édesanyám fontosnak tartotta, hogy eljárjak a helybéli református gyülekezetbe: itt konfirmáltam. A gimnáziumba kerülve mindenből ötös voltam, és szinte minden tudományág egyformán érdekelt, nehezen tudtam választani. Később egyértelművé vált, hogy ha a lelkészi pályára megyek, akkor nem kell egyetlen szakterület mellett sem elköteleznem magam.

Új évkor szokott-e fogadalmat tenni?

Nem teszek semmilyen fogadalmat, mert nem igazán hiszek benne. Azon múlik minden, hogy ragaszkodjunk Istenhez s a vele való kapcsolatot mélyítsük el napról napra. Kíváncsian várom, milyen lesz a csepeli életem és szolgálatom.

Antal Zsuzsa- Csepeli Hírmondó