A XXI. kerületi korrupciós technikák a szocialisták és a szabad demokraták nyolcévnyi kormányzásának a prototípusai voltakEmberölésben csúcsosodott ki a 2010 előtti szocialista időszak „mutyivilága” Csepelen. A városrész új vezetése nemrég jelentette meg fehér könyvét a XXI. kerület visszaéléseiről, korrupciós ügyeiről.
A kötet részletesen bemutatja a 2009. januári iskolai kettős gyilkosság előzményeit, hátterét, amelyben a helyi MSZP egyik üdvöskéjének tartott Deme Gábor is főszerepet játszott.
Jóllehet az elmúlt évek korrupciós botrányai igencsak megedzették az átlagembert – egyre kevesebben kapják fel a fejüket ilyen hírek hallatán –, Csepel talán mégis kivételt jelentett. A XXI. kerületben kettős gyilkosságba torkollott az MSZP-s visszaélések sorozata. A Vörös Csepel című, a Fidesz–KDNP vezette új önkormányzat által nemrég megjelentett dokumentumkötet csupán a helyi „mutyivilág” bemutatására vállalkozik, ám ezek közül több is országos jelentőségű üggyé vált, a korrupciós technikákban ráadásul a nyolcévnyi MSZP-SZDSZ-kormányzás amúgy országszerte jellemző „prototípusait” láthatjuk.
A helyi MSZP tizenhat éven át irányította a városrészt, és ez idő alatt igazi kiskirályságot épített ki, amelynek árát – a több milliárd forintnyi közpénzen keresztül – természetesen a lakosság fizette meg.
A könyvben szó esik a galvániszap-botrányról, amelynél vádat emelt az ügyészség is, a bíróság azonban elévülésre hivatkozva végül megszüntette az eljárást. Felelevenedik a szociálislakás-politika, amely Csepelen a hatalmi szervezet részeként működött. A juttatásban Császár Mihály rendőrkapitány is részesült, rajta keresztül pedig a könyv felteszi a kérdést, vajon a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola intézményvezetője, Takács József miért nem tudott feljelentést tenni az iskolai sikkasztások ügyében, és miért maradhattak nála a dokumentumok a gyilkosság napján.
A kettős emberölés hátterét részletesen boncolgatja a kötet. A helyi MSZP egyik üdvöskéjeként kezelt Deme Gábor kapcsán azt írja, „aki a csepeli MSZP-ben valamilyen szerepet töltött be, az biztosan ismerte a Deme családot”, s megemlíti, hogy már Deme nagyapja is sztálinista pártmunkás volt, aki pufajkásként vett részt az ’56-os forradalom leverésében.
Betekintést nyerünk a gyilkosság másnapján a helyi MSZP-irodában tartott válságértekezletbe is, amelyen Avarkeszi Dezső és az a Podolák György országgyűlési képviselő is részt vett, aki sokáig tagadta, hogy a gyilkosság előtt nem sokkal találkozott Demével.
Fény derül a Csepeli Vagyonkezelő, avagy a Csevak működésére, amely „a lenyúlás szinonimájává” vált, valamint a Csepel SC és a Csepeli Munkásotthon kálváriája is megelevenedik, amelyek megszerzésénél olyan offshore cégháló rajzolódott ki, hogy azt kis betűkkel feltüntetve is csak ember nagyságú plakáton tudta bemutatni a 2010-ben polgármesterré választott Németh Szilárd.
A könyv szerint Budapest XXI. kerülete a főváros „legnagyvonalúbb” önkormányzata volt az előző években. Noha egy beruházónak 2005-ben bruttó 11 milliárd forintért eladták Észak-Csepelt, a kerület vezetése mégis évről évre újabb hiteleket vett fel, miközben Csepel 10,1 milliárd forintos vagyonvesztést szenvedett el. Az új vezetés kétmilliárd forinttal csökkentette az idei költségvetési hiányt úgy, hogy a kerület szolgáltatásait nem nyirbálta meg. Az önkormányzat jogászai eddig negyven különböző visszaélés- vagy sikkasztásgyanús ügyet vizsgáltak, amelyekben százmilliók tűntek el gyanús körülmények között.
És noha a kötet száz oldalon próbálja követni a milliárdok eltűnését, mégsem lehet teljes. „Talán egyszer majd ezekről is könyv születik” – olvasható a zárszóban, így például „az MSZP pártirodájának 550 millió forintos titkáról” is.
Pintér Balázs
fotó: Kitzinger Adrienn