„Már gyerekkoromban is sokat faragtam”

Advent heteiben kerületünk lakói megcsodálhatják azt az életnagyságú Betlehemet, amely Csepel főterén áll. A bibliatörténeti eseményt ábrázoló betlehemi jászol Sárossy Tibor képzőművész keze munkáját dicséri, aki családjával együtt Sárospatakon él. Innem érkezett advent első vasárnapján Csepelre, hogy részt vegyen művének katolikus szertartás szerinti felszentelésén és megáldásán. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen mű elkészítése?

A Csepelen látható Betlehemet körülbelül öt hónap alatt készítettem el. Ezt azért hosszas előkészítési munkák előzték meg, mert a szobrok farönkökből vannak összerakva. Hársfadeszkát használtam, amiket olyan sűrűn raktam egymásra, hogy azokat össze lehessen ragasztani: ezekből a tömbökből faragtam ki aztán a szobrokat. Azért készítettem a szobrokat sok apró deszkából, hogy jól bírják majd a téli időjárás viszontagságait. Általában nem festem le a szobraimat, de ez esetben kivételt tettem. A három királyok visszakoptatott színt kaptak: a dörzsölést követően színrefestést alkalmaztam, aztán barna páccal kezeltem le az alkotásaimat, így kevésbé harsány színűek.

Advent elmúltával hová kerül majd a Betlehem?

Itt marad Csepelen, hiszen – tudomásom szerint – minden évben kiállítják majd.  Elhatároztam, hogy jövőre kiegészítem egy angyalkával és néhány állatszoborral a betlehemi jászolt.

Hol tanulta a szobrász mesterséget?

A faragást vadászbútorokkal kezdtem: így ismerték meg a nevem. Sehol nem kérdezték tőlem, hogy van-e diplomám, sokaknak tetszettek a munkáim.  Részt vettem már hazai és nemzetközi faragóversenyeken is, ahol első és második helyezést értem el. Azért mindenféleképpen el akartam végezni egy iskolát, ezért – már idősebb fejjel – a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola festészeti szakán képeztem magam. Előtte sok mindennel foglalkoztam, de legtöbb időmet egy kórházban töltöttem, ahol boncmesterként dolgoztam. A szívemhez azonban a legközelebb mindig a szobrászkodás állt, már gyermekkoromban is sokat farigcsáltam. Manapság is gyakran mondogatják a barátaim, hogy milyen jó nekem, mert azt csinálhatom, amit igazán szeretek. Ez így van, de néha ez a szakma is stresszel jár: különösen, amikor közeledik egy szobor avatásának az időpontja, és én még sehogy sem állok a munkával.

Hogyan telik egy átlagos napja?

Sárospatakon úgy néz ki az udvarunk, mintha fatelep lenne: naponta teherautók hordják-viszik a farönköket. Reggel hét órakor a segítőtársammal együtt elkezdem a munkát. Dél körül szundítok egy órácskát: gyerekkorom óta így szoktam meg. Délután aztán folytatom a faragást; tizenhét éve élek ebből a szakmából. Örömmel mondhatom, hogy nem volt olyan napom, amikor ne lett volna újabb megrendelésem. Sajnos, kevés időm jut a pihenésre. Még karácsony előtt tizenöt darab kis portrét kell elkészítenem, de aztán erre az évre befejeztem a munkát. Jövő évben szeretnék festeni: a képeimből kiállítást tervezek – többek között – Csepelre is.

Antal Zsuzsa