Deme Gábort félelem fogta el a gyilkosság pillanatában, mert rendkívüli helyzetbe került és Kun Tamást sem ismerte arról az oldaláról, hogy hirtelen erőszakossá és utasítóvá vált. Ugyanakkor racionális döntéseket tudott hozni az emberölés után, amikre bizonyíték a szerver és más nyomok tudatos eltüntetése – egyebek mellett ezt közölte Sz. Zsuzsa igazságügyi pszichológus a csepeli kettős gyilkosság ügyében folyó per keddi tárgyalásán a Fővárosi Bíróságon.

Hadd kezdjem a mai tudósítást azzal a jelentéktelennek tűnő ténnyel, hogy Kun Tamás és Deme Gábor minden tárgyalásra egy iratokkal megpakolt zöld színű nejlon szatyorral érkezik. A zöld szín a börtönlegenda szerint nem véletlen választás. A két előzetesben tartott vádlottat a Venyige utcai börtönben őrzik, de információink szerint két külön épületben helyezték el őket. Ha informátoraink nem tévedtek, sok lehetőségük nincsen a találkozásra. Deme és Kun egyaránt egy négyszemélyes zárkában tölti napjait, s napjában csak egy óra séta a megengedett. Hetente egyszer fürödhetnek, csomagot és látogatót havonta egy alkalommal fogadhatnak. Hetente háromszor tíz percig folytathatnak beszélgetést telefonon egy előre engedélyezett személlyel, de ezen időkereten túl ügyvédeikkel is szót válthatnak. Előfizethetnek újságokra, így folyamatosan nyomon követhetik a híreket. Az őrizetben lévők gyakorlatilag minden róluk szóló cikket elolvasnak, s a hozzájuk látogatókat még arra is meg szokták kérni, hogy az interneten publikált írásokat is nyomtassák ki számukra. De miért zöld a szatyor? Nos, a börtönviseltek állítólag babonából választják ezt a színt, mert aki ilyennel jár, a legenda szerint hamarosan szabadul…

Deme némán jelzett

A keddi tárgyalás nagyrészt azzal telt el, hogy Sz. Zsuzsa pszichológus ismertette elmeorvosi szakvéleményét. Deme Gábort szorongó, labilis emberként jellemezte, aki ugyanakkor képes hideg fejjel gondolkodni és racionális döntéseket hozni. Ambiciózus, amely kisebbrendűségéből fakad, ezért mindenhol és mindenképpen vezető szerepre tör. Célorientáltan cselekszik, amelybe beletartozhat a szabályok áthágása. Az akadályok frusztrálják, amelyeket konfliktusok esetén verbálisan igyekszik legyűrni, de fizikai veszélyeztetettségnél szüksége van segítségre. Kun Tamással azért is ápolhatott bizalmi kapcsolatot, mert a gondnokban a fizikai erőt látta megtestesülni.

Döntő jelentőséggel bírhat a szakértő véleménye arról, hogy Deme milyen pszichés állapotban volt a gyilkosság perceiben. Deme egyre azt bizonygatja, hogy halálos félelem uralkodott el rajta és nem tudta felmérni cselekedetei súlyát. A pszichológus szerint azonban olyan cselekmények sorát követte el, amelyek arra utalnak, hogy a felfokozott izgalmi helyzetben is racionálisan gondolkodott. Ezt bizonyítja, hogy eltűntette a szervert, majd autóba szállt, vezetett, vásárolni ment a Tescóba. Egy valóban sokkos, pánikba esett ember „céltalanul bolyong, és nem talál haza” hasonló helyzetben, magyarázta a szakértő, autót vezetni azonban semmiképpen sem képes. Figyelemreméltó az a mondat is, amelyet Deme mondott még korábban a pszichológusnak, de a keddi tárgyaláson már tagadta azt: Deme akkor elárulta a pszichológusnak, hogy az első gyilkos lövés után hangtalanul figyelmeztette Kunt a szerverre, amely rögzítette az emberölést.

Szelektív emlékezet

A tárgyalás második részét a nyilvánosság kizárásával tartották meg, mert újra a perdöntő hanganyag került terítékre. Információink szerint Kun Tamás hosszan bizonygatta ártatlanságát, s továbbra is tagadta, hogy ő volna a gyilkosság elkövetője. A bíró többször rákérdezett, hogy nem zavarják-e az ellen szóló bizonyítékok, mire Kun azt felelte: „egyáltalán nem zavarnak”. Előbb tagadta azt is, hogy az ő hangja hallatszik a kazettán, majd úgy módosította vallomását, hogy csupán figyelmeztetni akarta az áldozatot a rá leselkedő veszélyre… Kun egyetlen olyan részletre sem akart emlékezni, amely bűnösségét igazolná, ám minden apróság pontosan az eszébe jutott, amelyek az esetleges ártatlanságát bizonyítja. Ezek alapján a pszichológus is arra a következtetésre jutott, hogy Kun Tamás tudatosan ferdíti el a valóságot, s nem szenved sem emlékezetkiesésben, sem elmezavarban. Ugyanez érvényes Deme Gáborra, aki szintén szándékosan szelektíven emlékszik a tragédia pillanataira.

A Fővárosi Bíróságon folyó pert januárban folytatják.

Csarnai Attila