Csak hallomásból tudott róla, hogy a Csepel-sziget Általános és Szakiskolában pénzügyi visszaélések történtek 2008-ban, s arra is csak halványan emlékszik, mikor és miért találkozott Deme Gábor és Kun Tamás néhai Takács Józseffel az iskolában a végzetes napon – közölte tanúvallomásában Gulyás Gábor ex-ügyvéd, az MSZP korábbi önkormányzati képviselője a Fővárosi Bíróságon folyó per hétfői tárgyalásán. Gulyás Gábor korábban két alkalommal nem jelent meg a bírósági idézésre, ezúttal azonban nem hiányozhatott, mert a bíró rendbírságot vagy elővezetést helyezett kilátásba.

A csepeli kettős gyilkosság 2009. január 7-én történt a Csepel-sziget Általános és Szakiskolában, ahol megölték Takács József intézményvezetőt és Papp László tanárt. Az emberöléssel Kun Tamás gondnokot és Deme Gábor gazdasági igazgatót vádolják.

A hétfői tárgyaláson Kun Tamás többször rosszul lett, ezért a bíró szüneteket rendelt el. Az elsőrendű vádlott láthatóan végig sápadtan hallgatta végig a tanúvallomásokat, s jelezte, hogy képtelen követni az elhangzottakat.

A szemtanú alig emlékszik

Gulyás Gábort bő egy órán keresztül faggatták a bíróságon, de az egykori ügyvéd a kényesebb kérdések elől kitért, vagy azt felelte, hogy már alig emlékszik a történtekre. Kun Tamást az iskolából ismeri, ahol óraadó tanárként dolgozott. Deme Gáborral már korábban kapcsolatban állt, mert együtt tevékenykedtek az MSZP csepeli alapszervezetében. Demét tehetséges, korrekt emberként jellemezte. Úgy került az iskolába óraadó tanárnak, hogy Deme felajánlotta neki a lehetőséget, miközben maga is szorgalmazta a munkát, mert kiegészítő keresetre akart szert tenni. Gulyás szerint szabályos megbízási szerződést kötöttek, de arra nem emlékezett, hogy ki írta alá azt. Amikor 2007 októberében elkezdte a társadalomismeretek tantárgy oktatását, azt látta, hogy az iskola „anyagilag jól el van eresztve, és én is szép órabért kaptam”. Voltak laptopok, komoly felszerelések. Arról csak szóbeszéd alapján szerzett tudomást, hogy Deme állítólag verte a gyerekeket. Arról is csak kósza információi voltak, hogy az iskolában rossz volt a hangulat. (Ez azért nehezen hihető, mert az iskola valamennyi tanára beszámolt a feszült iskolai viszonyokról, márpedig Gulyás is a tantestület tagja volt.) A pénzügyi visszaélésekről pedig végképp semmit nem tudott, vallotta a bíróságon, mert nem avatták be a gazdasági ügyekbe. Állítása szerint az is csak később jutott a fülébe, hogy Deme pénzügyi elszámolási vitába keveredett az intézményvezetővel, s az igazgatónak ezért kellett távoznia az iskolából.

Telefonhívások a végzetes napon

Gulyás Gábor szemtanúja volt, hogy január 7-én délután 6 óra körül (tehát közvetlenül a gyilkosság előtt) Deme Gábor és Kun Tamás éppen az iskola felé tartottak. Gulyás Gábor a fociedzésen lévő gyerekéért igyekezett a szomszédos iskolába, amikor összefutottak. Legfeljebb három mondatot válthattak, amely körülbelül így hangzott: „Halló, mi újság? Hová, hová?” „Iskolába, megbeszélésre. Hát te?” „Én meg a gyerekért.” Ezután elváltak, majd Gulyás telefonon felhívta Dömös Margit megbízott igazgatót, hogy mit tud a találkozóról. Azt is hozzátette, hogy „rossz érzései” vannak. A megbízott igazgató – aki jelen volt a hétfői tárgyaláson – akkor azt felelte Gulyásnak, hogy neki is „rossz érzései” vannak. Dömös Margit ezt kellő alappal mondhatta, mert tudott az iskolai pénzügyi visszaélésekről, hisz Takács Józseffel együtt nézték át a dokumentációkat. Gulyással még azt is közölte akkor, hogy „nagyon várja Papp Laci telefonját, aki megígérte, hogy a találkozó után azonnal rácsörög. De nyugodjon meg, mert van nála egy diktafon is a biztonság kedvéért.” Gulyás esetében ugyanakkor nehezen értelmezhető szófordulat a „rossz érzések”, mivel állítása szerint nem tudott sem a pénzügyi sikkasztásról, sem a tantestületben tapasztalható feszültségekről. Vajon miért aggódott, ha nem volt rá oka? Ha pedig volt rá oka, miért állította, hogy fogalma sem volt a visszaélésekről?

Gulyás Gábor a véletlen találkozó után – a „rossz érzései” miatt – egy közeli zöldséges bolt mellett parkolt le autójával, s egy darabig figyelte, vajon mi történik az iskolában. Vallomása szerint azonban kisvártatva elment, s csak pár órával később tudta meg a híradásokból, mi zajlott le az iskolában.

Nem árt feljegyezni azt az epizódot sem, hogy Gulyás Gábor tanúvallomása után költségtérítés címén 55 ezer 800 forintra tartott igényt, amelyet a bíróság a törvény szerint kiutal számára. Gulyás azzal indokolta ezt, hogy az idézésre Németországból érkezett haza, s a Budapest és München közötti autóút ennyibe került neki.

Sikertelen szembesítés

Ellentmondásosnak tűnő tanúvallomást tett K. Mária, aki abban az időben a Mátyás Király Általános Iskola igazgatója volt, jelenleg tanárként dolgozik ugyanott. Úgy fogalmazott, hogy jó együttműködés alakult ki a Csepel-sziget Általános Iskolával, és szóbeli megállapodás alapján ajánlották fel a sportsátor használatát tornaórákra. Deme Gábort Takács József mutatta be neki, s az ügyeket ezután vele intézte. Állítólag „szívességi alapon” használhatták a gyerekek a sportsátrat egy vagy két télen, de ezért „soha semmilyen pénzt nem kértünk és nem kaptunk”. A testnevelő tanárok úgymond szabadnapjukon foglalkoztak a gyerekekkel, de az igazgatónő – vallomása szerint – nem tudott az órabérükről. „Az biztos, hogy nem panaszkodtak a kollégák” – tette hozzá. „Nekem nem volt jogom, hogy megkérdezzem, miféle javadalmazásban részesülnek” – állította, amit kételkedve fogadott a bíróság, mert K. Mária mégiscsak az igazgató volt. K. Mária a konkrét kérdések elől folyamatosan kitért, illetve azzal hárította el a válaszokat, hogy az esetleges számlások kapcsán rendre azt ismételgette: „Ehhez sincs közöm”.

Az igazgatónőt szembesítették Deme Gáborral, aki kijelentette: „A sportsátorért fizettünk bérleti díjat. Személy szerint neked adtam át a pénzt borítékban több alkalommal”. K. Mária szerint ez valótlanság. Deme szerint dokumentumok igazolják a bérleti díj kifizetését. A bíróságra most az a feladat hárul, hogy ellenőrizze a tényeket.

A Fővárosi Bíróságon folyó per november 22-én folytatódik.

Csarnai Attila