Deme Gábort előbb tanúként hallgatták ki a Teve utcai székházban 2009. január 7-én késő este, ám másnap hajnalban már gyanúsítottként folytatták a kihallgatását. Deme akkor egyértelműen Kun Tamást nevezte meg a kettős gyilkosság elkövetőjeként. Egyebek mellett ezt közölte tanúként D. István, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársa a Fővárosi Bíróságon folyó per keddi tárgyalásán, amelyen Kun Tamást és Deme Gábort a Csepelen elkövetett kettős emberöléssel, illetve bűnpártolással vádolják.

A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában két és fél évvel ezelőtt történt bűncselekmény tárgyalását tanúk meghallgatásával folytatták a bíróságon a nyári szünet után. Fény derült arra, hogyan és mikor került a perdöntő hangszalag a nyomozók birtokába, mikor vették őrizetbe a gyanúsítottakat, hogyan keresték a rendőrök a Deme Gábor által elrejtett szervert, illetve csobbanhatott-e a Kis-Duna vize 2009. január 7-én az esti órákban.

Gulyás Gábor, az MSZP korábbi önkormányzati képviselője immár másodjára sem jelent meg a bíróság előtt, hogy tanúvallomást tegyen. Levelében ezúttal tartós külföldi tartózkodására hivatkozott, ám Németh Nándor bíró jelezte, hogy Gulyásnak – aki eredetileg jogász végzettségű – alaposabban kéne tanulmányoznia a büntetőtörvénykönyvet, mert cselekedete törvénybe ütköző. Legközelebb rendbírságot szabnak ki rá, ami több tízezer forint pénzbüntetést jelenthet.

A titokzatos véres lábnyom

I. Attila, a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskola tanára arról tett vallomást, hogy az iskolában rendkívül rossz hangulat uralkodott, s ennek Deme Gábor gazdasági igazgató volt az oka. Deme módszere a fenyegetés és a félelemben tartás volt, a gyerekekkel nem tudott bánni. A hibákért sosem vállalata a felelősséget, folyamatosan hazudott. Deme indirekt módon megfenyegette a számára nemkívánatos tanárokat, hogy esetleg fehér port találhatnak a táskájukban… Deme Gábor a bíróságon cáfolta az ellene felhozott vádakat, s kijelentette, hogy nem szokott hazudni.

Megdőlni látszik számos olyan állítás, amelyet Deme Gábor, illetve ügyvédje, Ruttner György hozott fel védekezésképpen a tárgyalás korábbi szakaszában. Az iskola berúgott szerverszobájának ajtaján látható hatalmas véres lábnyom ugyanis aligha lehet másé, mint Kun Tamásé. A lábnyom legalább 46-47-es cipőnek felel meg, s ekkora méretű lába sem a helyszínelő rendőröknek, sem a kiérkezett mentőknek, sem a Kun által meggyanúsított diákoknak sincsen. M. Gábor annak a mentőnek a gépkocsivezetője volt, amely elsőként érkezett az iskolához. A férfi megerősítette kollégái tanúvallomását, hogy Kun Tamás elhallgatta az épületben lévő további sérülteket. Civil ruhás nyomozók közölték velük, hogy az iskolában két férfi fekszik élettelenül. Kun Tamás meglőtt keze nem vérzett súlyosan, amikor ápolni kezdték, ami arra utal, hogy már beállt a véralvadás, vagyis maga a lövés nem percekkel, hanem korábban történt. A mentős közölte, hogy az iskolában minden helyiségbe benéztek, hátha további sérültre bukkannak, de valamennyi ajtó be volt zárva. Ez azért lényeges, mert Kun Tamás szerint a „csuklyás elkövető” az épületben lehetett, de ez a verzió ezek után végképp kizárható. Kun Tamást a Merényi Gusztáv Kórházba szállították, majd a nyomozók hamarosan – egészen pontosan január 8-án hajnali 2 óra 45 perckor – őrizetbe vették.

De mi történt közben Demével?

D. István, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársa arról számolt be, hogy elsőként ő hallgatta ki Deme Gábort a Teve utcai rendőrszékházban január 7-én éjjel. Előbb csak tanúként kérdezgették, majd másnap hajnal 5 óra 10 perckor gyanúsított vált belőle, miután kiderült, mit tartalmaz a gyilkosság pillanatairól készült hangfelvétel. Deme Gábor ekkor Kun Tamást vádolta meg a gyilkosságok elkövetésével, és sosem beszélt egy „álarcos gyilkosról”.

A perdöntő hangfelvétel

Ú. Mihály alezredes, a BRFK életvédelmi osztályának nyomozója volt az, aki a diktafont a helyszínen az éjjeli órákban magához vette, s mint perdöntő bizonyítékot bűnjelként lefoglalta. A nyomozók már a helyszínen belehallgattak a diktafonba, de teljes terjedelemében a rendőrszékházban játszották le a felvételt a január 8-ára virradó hajnalon. A diktafont Ú. Mihály vitte be a székházba, s jegyzőkönyv készült arról, hogy ezt követően kik és milyen körülmények között férhettek hozzá a hanganyaghoz. Ezzel cáfolta Deme és ügyvédje védekezését, hogy a hangfelvételt megmanipulálták. (A bíróság a hangfelvételt várhatóan a szeptember 20-ai tárgyaláson hallgatja meg a nyilvánosság kizárásával kegyeleti okok miatt. Németh Nándor bíró, aki természetesen ismeri a hanganyagot, ügydöntőnek nevezte a felvételt.)

Mások mellett H. Csaba és N. Jenő nyomozók, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársai végezték a helyszínelést a végzetes napon, s ők voltak azok, akik D. István kollégájukkal együtt január 8-án délelőtt a már őrizetbe vett Deme Gáborral együtt az eltűnt szerver keresésére indultak Csepelre. A rendőrök házkutatást tartottak Deme édesapjának, valamint Deme Gábor lakásán is, de semmi érdemlegeset nem találtak. Deme azt mondta, hogy az iskolában készült filmfelvételt őrző szervert hazavitte, szétszerelte, majd egy kukába dobta. Előbb egy, a Kolozsvári úton található kukához vezette a nyomozókat, de ott csak a számítógép egy darabját találták meg. Utána a Hollandi út végéhez, a Kis-Dunához hajtottak, mert Deme úgy emlékezett, hogy a Dunába hajította a szervert, s még azt is megjegyezte: „hallotta a víz csobbanását, amikor az alkatrész elmerült”. Ez azonban lehetetlen volt, mert a Duna vize befagyott, legalább 15 centiméteres volt a jég. A rendőrök közölték Demével, hogy ne járassa velük a bolondját, s végre árulja el a szerver valódi helyét. Deme ekkor a József Attila út 20. szám elé vezette a nyomozókat, ahol egy konténer kukát jelölt meg, ahová bedobta a számítógép alkatrészeit. A kukát a közterület-fenntartó vállalat munkatársainak segítségével kiürítették és átkutatták, de a szervert ott sem találták meg. Deme a bíróságon arra hivatkozott, hogy a rendőrök nem őrizték kellő alapossággal a konténert, és tán guberálók vihették el a szervert. A tanúvallomást tevő nyomozók viszont állították, hogy a konténerhez senki nem nyúlhatott a jelenlétükben. A környéken lakókat is kikérdezték, akik szerint nem jártak arra guberálók a január 8-ára virradó hajnalon. Ezek után továbbra is az a kérdés, hol lehet a szerver?

A tárgyalást csütörtökön folytatják a tanúk meghallgatásával.

Csarnai Attila