Kilencvennyolc éves korában meghalt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király és osztrák császár legidősebb fia.

Habsburg Ottó magyar trónörökös, politikus és író 1912-ben született az ausztriai Reichenau an der Rax-ban az utolsó osztrák császár és magyar király, IV. Károly és felesége, Zita császárné legidősebb fiaként. Ferenc József császár keresztfiaként Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen néven anyakönyvezték.

A nyilvánosság előtt 1916-ban, Ferenc József császár temetésén tűnt fel először, egy hónappal később pedig részt vett apja magyar királlyá koronázásán is.

A Monarchia felbomlása után a család a portugál Madeira szigetére menekült. Károly 1922-es halála után Ottó lett a jövendő trónörökös, 18 éves korától pedig a Habsburg-dinasztia feje.

Egyetemi tanulmányait a Leuveni Egyetemen végezte Belgiumban, ahol 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktora címet. 1936-tól a Páneurópai Unió tagja volt, 1957-től alelnöke, 1973-tól pedig elnöke.

Hitler 1933-as hatalomra jutása után Ottó sokáig azon fáradozott, hogy megszervezze az ellenállást, majd felajánlotta, hogy Bécsbe utazik és átveszi az utolsó kancellár, Kurt von Schuschnigg hivatalát. Ajánlatát elutasították, így családjával együtt az USA-ba menekült.

A második világháború idején Washingtonban tartózkodott Roosevelt elnök környezetében. Ottani tevékenysége máig nem tisztázott. 1961-ig fenntartotta trónigényét, ekkor azonban lemondott róla, 1966. október 31-én pedig közel négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába.

Ottó főherceg 1951. május 10-én házasodott meg, felesége Regina szász–meiningeni hercegnő, akitől hét gyermeke született. Legkisebb fia, György 1964. december 16-án látta meg a napvilágot a bajorországi Starnbergben, jelenleg a Magyar Vöröskereszt elnöke. Feleségével, Eilika oldenburgi hercegnővel és három gyermekükkel (Zsófia, Ildikó, Károly), 2000 óta a Budapest melletti Sóskúton és a bajorországi Pöckingben élnek.

A volt trónörökös 1978-ban német állampolgárságot kapott, majd 1979-től húsz éven át a kereszténydemokrata CSU frakció tagja volt az Európai Parlamentnek, két ízben is a frakció korelnökeként. Nagy szimpátiával kísérte az 1988–1989 évi közép-kelet-európai változásokat, és sokat tett az Európai Unió bővítéséért is.

1989-től a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának volt az elnöke. 1989-ben egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett "páneurópai pikniknek", amelynek során 700 keletnémet jutott át Ausztriába. A páneurópai piknik fontos mérföldkő azokban a folyamatokban, amelyek a német újraegyesítéshez vezettek.

A rendszerváltást követően az FKGP felvetette köztársasági elnökké választását, ő azonban a jelöltséget rendkívül udvariasan elutasította.

MTI