Podolák György, az MSZP volt országgyűlési képviselője állítólag csak pletykaszinten hallott a Csepel-sziget Általános és Szakiskolában történt pénzügyi visszaélésekről, de – ahogy ő fogalmazott – „nem rögzült” benne az információ. Ruttner György, Deme Gábor védőügyvédje indítványozta, hogy a bírósági tárgyalásokról a jegyzőkönyv mellett hang- és képanyag is készüljön. A bíróság csak a hanganyag készítésébe egyezett bele.
A Fővárosi Bíróságon folyó per nyolcadik tárgyalási napján érdemes volt figyelni a szünetekben zajló eseményekre. A tárgyalás megkezdése előtt a folyosón találkozott össze özvegy Takács Józsefné és Podolák Görgy, akit tanúnak idézett be a bíróság. Sokat elárul az özvegyasszony fájdalmáról az a rövid párbeszéd, amely kettőjük között lejátszódott. „Elvártam volna, hogy Jóska barátai közül megkeresnek férjem halála után, s akad közöttetek valaki, aki elmondja, hogy Jóska becsületes volt. Legalább egy jó szót szóltatok volna hozzám…” – fakadt ki keserűen a meggyötört özvegyasszony. Podolák György csodálkozó tekintettel felelte: „Úgy tudtam, látogatnak téged”.
„Öcsi, menjél haza…”
A tárgyalás ezt követően kezdődött el, s Podolákot máris szólították a tárgyalóterembe tanúként. Az egykori szocialista képviselő úgy emlékezett, hogy az iskolában történt pénzügyi visszaélésekről csak pletykaszinten hallott, de ezek az információk „nem rögzültek” benne. Állítólag őt senki nem kereste meg ebben az ügyben. Deme Gábor szerint ez nem igaz, mert szocialista körökben közszájon forgott az iskolai sikkasztás témája. Korábban más tanúk is elmondták, hogy a kerületi vezetők tudtak a visszaélésekről. Podolák viszont kitartott amellett, hogy a konkrét információk nem jutottak el hozzá, illetve „nem rögzültek” kellő nyomatékkal. Az viszont tény, hogy január 7-én, nem egészen két órával a gyilkosság előtt személyesen találkozott Demével a csepeli birkózócsarnokban. A találkát Deme kérte már napokkal korábban, s eredetileg délelőtt 10 órakor futottak volna össze. Ám Podoláknak közbejött valami, ezért halasztotta a megbeszélést délután fél ötre. A tanú szerint mindössze negyedóráig lehettek együtt, és Deme feltűnően zaklatott volt. Zavaros történetet adott elő arról, hogy barátnője 200-300 ezer forintot elvitt tőle, s neki sürgősen pénzre van szüksége. Aztán azzal hozakodott elő, hogy megfigyelik, lakásán lehallgatják a telefonját. Podolák állítólag ekkor azt mondta Demének: „Öcsi, menjél haza, pár nap múlva majd beszélünk!”
A továbbiakban tanúként hallgatták meg B. Ferencnét, aki takarítónőként dolgozott az iskolában, és Deme unszolására tisztítószerekről állított ki számlákat mintegy 700 ezer forintról. Az ügyletben részt vett K. Ildikó harmadrendű vádlott is, aki közölte az asszonnyal, konkrétan miről kell számlát írnia. A vállalkozóként dolgozó takarítónő eleinte vonakodott, mert tudta, hogy törvénytelen dolgot tesz, de „nagy volt a kísértés”, mivel tartozásai voltak. Cserébe az összeg 20 százalékát, vagyis 140 ezer forintot kapott Demétől. A tárgyaláson Deme elismerte, hogy maga vette rá a takarítónőt a hamis számlák készítésére, mivel ezek az összegek kellettek a feketepénzek kifizetésére. B. Ferencné a bíróságon közölte, hogy megbánta tettét, s adóbevallását utólag már korrigálta.
Deme édesapja nem vallott
Néhány tanú késése miatt rövid szüneteket rendelt el a bíró, s a tárgyalóteremből ekkor kivezették a vádlottakat, s kivonult a hallgatóság is. Ilyenkor az a szokás, hogy a két vádlottat vezetőszíjon, megbilincselve őrzi legalább három fegyőr a tárgyalóterem előtti kisebb helyiségben, ahol a hallgatóság is várakozik. Kun Tamás esetében a lábait is rövid szíjjal kötik egymáshoz, így csak aprókat tud lépni. Noha a szabályzat tiltja, Deme és Kun láthatóan kommunikál egymással. Sok szót nem váltanak, de ránézésre úgy tűnik, hogy jól megértik egymást. Feltűnő az is, hogy Deme mindig a fallal szemben, háttal a hallgatóságnak áll, mintha nem bírná elviselni a jelenlévők tekintetét. Kun Tamás többnyire egykedvűen, néha érdeklődve figyeli a megjelenteket. Ha ismerős arcot lát – például Cs. Mihály egykori rendőrkapitányt – fejének biccentésével odaköszön. A hallgatóság soraiban még egyszer sem tűntek fel Deme Gábor vagy Kun Tamás rokonai, ismerősei. A kerület egykori szocialista vezetőit sem lehetett látni. A tárgyalóteremben szinte kizárólag az áldozatok hozzátartozói, barátai, illetve újságírók foglalnak helyet.
A bíróság tanúként kívánta meghallgatni Deme Gábor édesapját, aki azonban élt a jogával, s nem jelent meg a tárgyaláson.
Ruttner György azzal az indítvánnyal állt elő, hogy a tárgyalásokon elhangzottakat a továbbiakban ne csak jegyzőkönyvben, hanem hang- és képanyagban is rögzítsék. Németh Nándor bíró elutasította a képi rögzítést, de hozzájárult ahhoz, hogy május 31-e után a jegyzőkönyv mellett hangszalagra is vegyék az elhangzottakat.
Csarnai Attila – Csepel.hu