Ellentmondásba keveredett J. Zoltán tanú, aki Cs. Mihály egykori csepeli rendőrkapitány gyerekkori barátja, és a gyilkosság időpontjában telefonon beszélt a kettős emberöléssel vádolt Kun Tamással. Deme Gábort is hazugságon érték, mert az emberölés után a rendőröknek eljátszotta, mennyire megrökönyödött azon, hogy gyilkosság történt az iskolában. A bíróság Avarkeszi Dezsőt, az MSZP volt országgyűlési képviselőjét, igazságügyi államtitkárt tanúként kívánja majd meghallgatni, mert feltehetően információkkal tud szolgálni az üggyel kapcsolatban. Dióhéjban ez hangzott el a Fővárosi Bíróságon folyó per hetedik tárgyalási napján.
Tanúként hallgatták meg Tóth Erika pedagógust, aki Avarkeszi Dezső felesége, és 2007 augusztusától 2008 decemberéig dolgozott a Csepel-sziget Általános és Szakiskolában. A meghallgatásra elkísérte férje is, de Ruttner György ügyvéd indítványára a bíróság úgy döntött, hogy Avarkeszi Dezsőt egy későbbi időpontban tanúként idézik be, ezért nem vehetett részt a tárgyaláson. Tóth Erika azt vallotta, hogy éppen állást keresett 2007 nyarán, amikor férje javaslatára felkereste Deme Gábort. Avarkeszi Dezső és Deme jól ismerték egymást, mert Deme a parlamenti képviselő kampánystábjában dolgozott korábban. A pedagógus szerint eleinte elfogadható légkör uralkodott az iskolában, de később csalódott, mert szakmai munka nem folyt az intézményben. A hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatása nem valósult meg, a tantestületben egyre rosszabb lett a hangulat. Hallott Deme Gábor fenyegetéseiről, amikkel a kollégákat vegzálta, de őt nem érték nyílt támadások. „Deme vezetői stílusa csalódást okozott, a neki nem tetsző pedagógusoknak sárga és piros lapokat osztogatott. Az én munkámat azzal nehezítette, hogy nem adott át információkat. Sárga lapot azonban nem kaptam…” – vallotta Tóth Erika. A gazdasági igazgatót „kétszínű, gyáva emberként” jellemezte. „Nem éreztem védettséget a férjem miatt. Otthon nagyon sokáig nem szóltam a munkahelyi viszonyokról, mert nem akartam terhelni a férjemet…” – mondta a tanú. Kun Tamásról tudta, hogy Cs. Mihály rendőrkapitánnyal együtt szoktak borozgatni Érden, s azt feltételezte róla, hogy maga is rendőrként dolgozott korábban.
Érdekességként megemlíthető, hogy Tóth Erika állítólag nettó százezer forintot keresett pedagógusként, miközben Kun Tamás biztonsági őrként bevallottan kétszer ennyit tehetett zsebre.
Az igazgató sárga és piros lapokat osztogatott
Sz. Mária pedagógus arról tett vallomást, hogy Deme Gábor fegyelmivel fenyegette meg, ezért inkább önként távozott az iskolából. A gazdasági igazgató folyton belekötött a munkájába, majd azzal állt elő, hogy az iskolát 3 millió forintra megbüntették Sz. Mária állítólagos hanyagsága miatt. A büntetésből egy szó sem volt igaz, de Deme fegyelmit helyezetett kilátásba a tanárnő ellen. A meggyötört pedagógus nem akarta így befejezni a pályáját, ezért magától távozott. A tanú elmondta, hogy Deme egy értekezleten nyíltan közölte: „aki keresztbe tesz nekünk, eltapossuk!” Neki piros lapot mutatott fel, ami a kirúgást jelentette.
Több diák is vallott Deme kegyetlen módszereiről. K. Viktor tanuló például azt az esetet mondta el, amikor Ráckevére, a Duna-partra mentek el kirándulni, de végül sátrakat kellett felállítaniuk. K. Viktor nem dolgozott elég serényen, erre Deme megfenyegette, hogy beledobja a Dunába. A dologból az lett, hogy Deme fojtogatni kezdte a diákot, majd hazazavarta. K. Viktor 20 kilométert gyalogolt Ráckevéről Szigethalomig, ahol lakott.
Három csepeli rendőr tett tanúvallomást, akik január 7-én szolgálatban voltak, és intézkedtek a gyilkosság idején. B. Csaba éppen ügyeletes tiszt volt, amikor egyik kollégája, U. Attila százados értesítette arról, hogy lövöldözés történt az iskolában. Megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a rendőrök minél nagyobb létszámban vonuljanak a helyszínre. Közben telefonon felhívta Cs. Mihály rendőrkapitányt, aki akkor nem tartózkodott Csepelen. A kapitány elrendelte Csepel zárását.
Deme csak eljátszotta, hogy meglepődik
U. Attila rendőr százados arról vallott, hogy aznap este háromnegyed 7 tájban Kun Tamás hívta fel őt telefonon, tőle kapott először információt a lövöldözésről. Annyit mondott, hogy „lövöldözés volt az iskolánál, meglőttek, nagyon fáj a kezem…”, majd kinyomta a mobiltelefonját. U. Attila visszahívta Kunt, de ő röviden újból csak azt közölte, hogy fáj a karja. U. Attila eztán riasztotta a csepeli kapitányság ügyeletét, majd maga is a helyszínre sietett. Este fél 9 körül ott találkozott Demével, aki ideges volt, de nem látszott rajta, hogy bárkitől is rettegne. Rendőri védelmet sem kért, hogy megvédjék a gyilkostól. (Ez a momentum azért fontos, mert Deme vallomásában többször hangsúlyozta, mennyire félt a gyilkostól, aki őt is lelőhette volna.) Deme azt mondta a századosnak, hogy korábban megbeszélésen volt az iskolában, utána történhetett a lövöldözés. Még azt is hozzátette, hogy Pap László a találkozó után felhívta őt telefonján. (A gyilkosság idején készült hanganyagból azonban arra lehet következtetni, hogy Pap László a közös találkozón hívta fel Demét. Ezt Deme kérésére tette, hogy úgymond elmenthesse Pap László telefonszámát. Utólag állította be ezt úgy, hogy Pap László az ő távozása után telefonált, ami alibiként szolgálhatott neki.)
K. csepeli rendőrjárőr volt, aki harmadmagával elsőként fedezte fel a két áldozatot az iskola első emeletén, amikor még a csuklyás lövöldöző után kutattak. Szörnyű látvány fogadta őket. Ekkor már a BRFK nyomozói is úton voltak a helyszínre. A rendőrök tudták, hogy az iskola be van kamerázva, ezért Deméhez tartottak, mert ő ismerhette a kamerarendszert. Nem találták otthon, ezért édesapja telefonált neki, aki fiát a Tescónál érte utol. A rendőrjárőr szerint Deme együttműködő volt velük, és egyáltalán nem észlelték rajta, hogy bárkitől is rettegne. Sőt! Amikor közölték vele, hogy az iskolában két embert lelőttek, meglepetést színlelve egy oszlopnak támaszkodott „összetörten”. (Deme tehát akkor is hazudott, hiszen pontosan tudta, mi történt az iskolában. Az a vallomása is megdőlni látszik, hogy rettegett volna a gyilkostól.)
Ki hazudik?
Súlyos ellentmondásokba keveredett J. Zoltán tanú, aki Cs. Mihály egykori csepeli rendőrkapitány gyerekkori barátja. Azt vallotta, hogy a gyilkosság idején éppen Cs. Mihállyal kávézgattak Gazdagréten, egy kávéházban, amikor megcsörrent a telefon, s valaki beleszólalt: „Górékám, meglőttek…” A tanú azt mondta, hogy csak pár másodpercig tartott a beszélgetés, s nem tudta, ki a telefonáló. (Itt újra érdemes közbevetni egy fontos információt. Ezt a bizonyos mobiltelefont Cs. Mihállyal közösen használták. A rendőrkapitány, aki felesége mellett jóban volt egy hölggyel, ezen a telefonon bonyolította le beszélgetéseit barátnőjével. Ezt a telefonszámot pedig ismerte Kun Tamás is.) A bíróság szerint J. Zoltán valószínűleg valótlanságokat állít, hogy csak néhány másodperces volt a beszélgetés, mert a hívás kimutathatóan percekig tartott. Az sem nagyon hihető, hogy nem ismerte fel Kun Tamás hangját, hiszen személyesen ismerte Kunt, akivel telefonon is többször szót váltott. A telefon ráadásul kijelezte, hogy „boltos Tomi”, ami Kun Tamást jelentette, mivel Kunnak boltja volt Érden. A tanú végképp felsült, amikor a bíróság jelezte neki: ezen a számon több hívást is lebonyolítottak ugyanabban az időben. Kun Tamás minden bizonnyal Cs. Mihályt kereste telefonon közvetlenül a gyilkosság után.
A bíróság figyelmeztette J. Zoltán tanút, hogy hamis tanúzás miatt letöltendő börtönbüntetést szabhatnak ki rá.
Csarnai Attila - Csepel.hu