Az idők folyamán rohamosan gyarapodó gyár megkövetelte az állandóan tűzőrségben levő személyzet növelését, így 1904-től már több mint száz ember tartozott az egyesülethez, mely a háborúra való felkészülés idején 360-ra emelkedett. 1916-ban beszerezték az első benzinmotoros fecskendőt, melynek használatához szertárakat és földalatti beton víztartályokat létesítettek, valamint bővítették a telep vízvezeték-hálózatát.

A legénység hat kerületre osztva, 24 órás szolgálatban látta el a gyár tűzőrségét, két kerékpáros járőr segítségével. A kerékpáros vonulóállomány bevezetését segítette, hogy a telepen jól járható szilárd burkolatú utak voltak. A járőrök feladatai közé tartozott a tűzcsapok és a földfelszín alatti víztartályok vizsgálata, valamint jó megközelíthetőségük ellenőrzése.

Az őrszemek – az egyéni felszerelésen túl – egy-egy Totál és Minimax típusú, háton hordozható tűzoltókészüléket, valamint kerékpártkaptak, amelyeknek a csomagtartóján egy húsz méter hosszú nyomótömlőt helyeztek el. Ezekkel a járőrök – a napi ellenőrzésen túl – gyors beavatkozásra voltak képesek és szinte minden fajta (zsiradék, kátrány, olaj által okozott) kisebb tüzet el tudtak oltani. A gyár adta lehetőségeket maximálisan kihasználva – az országban elsőként – helyben készült kerékpárokat, nem sokkal később pedig motorokat kaptak a tűzoltók a leghatékonyabb munkavégzés érdekében. • MK