1957. június 28-án tartoztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedésben való részvétel, és gyilkosság vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte 1957. december 14-én. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1958. március 4-én megtartott ülésen halálbüntetésre súlyosbította. A huszonharmadik születésnapján végezték ki.

Nyughelye: 301-es parcella 16 sírhely

Az általános iskola elvégzése után technikumba járt; 1954-ben érettségizett, majd szakmájában kezdett el dolgozni. 1955. novemberében kezdte meg sorkatonai szolgálatát. A hadseregben elvégezte a tiszthelyettesi iskolát, és hadműveleti írnoki beosztásban szolgált a piliscsabai gépesített ezredben. November 2-ig állomáshelyén tartózkodott. Ekkor egy harckocsival, amelynek ő volt a parancsnoka, Budapestre indultak. A páncélos útközben elromlott, így csak 3-an értek a fővárosba, ahol egy harckocsi-szertárba vontatták be a járművet. Ezt követően parancsnokai engedélyével rokonai csepeli lakására távozott. 4-én hajnalban a Nagy Imre rádiószózatának hatására jelentkezett a csepeli nemzetőr egységnél, ahol fegyvert kapott. Kőrösi Sándor főhadnagy vezetése alatt részt vett a szovjetek elleni harcban, az egyik 85 mm-es löveg kezelője, irányzója volt. 7-én szovjet harci repülőkre nyitottak tüzet, 8-án pedig két szovjet harckocsit is eltaláltak: az egyik sérülten el tudott menekülni, a másik azonban kiégett. November 8-án este, látva a túlerő nagyságát, a csoport beszüntette a kilátástalan küzdelmet és feloszlott.