1957. május 27-én tartoztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedés vezetése vádjával 1957. december 14-én tizenkét év börtönre ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1958. március 4-én megtartott ülésen halálbüntetésre súlyosbította. 6-án kivégezték.

Nyughelye: 301-es parcella 16/22 sírhely

A hat elemi elvégzése után a csepeli Posztógyárban kezdett el dolgozni, ahol kitanulta a szíjgyártó szakmát. 1937-1940-ig töltötte sorkatonai szolgálatát a ceglédi huszárezrednél. 1942-ben felvették a rendőrség állományába, ahonnan 1950-ben saját kérésére szerelték le. Ekkortól segédmunkásként dolgozott a Csepel Vas- és Fémművek kerékpárüzemében. 1945-ben megnősült, házasságából gyermek nem született. A koalíciós időben aktív tagja volt a Független Kisgazdapártnak, a tagdíjat 1950-ig fizette. 1956. október 26-án a csepeli kórházban dolgozók kérésére gyógyszereket szerzett. 29-én beválasztották a csepeli Ideiglenes Nemzet Bizottságába. Bizottsági tagságát másnap véglegesítették, egyben megválasztották a nemzetőrség parancsnokának. 30-án tagja volt annak a munkásküldöttségnek, amely a csepeliek követeléseit adták át Nagy Imrének. Megszervezte a nemzetőrséget: öt századot hozott létre; tagja közé nem vették fel azokat, akik a bűnügyi nyilvántartásban szerepeltek. A november 4-i második szovjet agressziót követően a nemzetőrség fegyveres akcióit helyettese, Buri István irányította, és szervezte, ő azonban a harc elbukása után elhagyta az országot, így helyette Major Ernőt vonták felelősségre. A harcok befejezése után letartóztatásáig a kerékpárüzemben dolgozott. Második letartoztatását követően ítélték el.