1957. május 6-án tartoztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János hadbíró százados vezette tanácsa szervezkedés vezetése, valamint a társadalmi tulajdon megrongálásának vádjával halálra ítélte 1957. december 14-én. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa a Ledényi Ferenc hadbíró ezredes elnökletével 1958. március 4-én megtartott ülésen jogerőre emelte, 6-án kivégezték.
Nyughelye: 301-es parcella 16/23 sírhely
Szülei gazdasági cselédek voltak, az 1945. évi földosztás során ötholdas birtokot kaptak, ezen gazdálkodtak. A hat elemi elvégzése után ő is cselédként kezdett dolgozni, majd 1942-ben önként jelentkezett katonának; korengedménnyel a szekszárdi gyalogezredhez vonult be. 1944-ben egységét a szovjet frontra vezényelték, itt azonban megszökött az alakulatától. 1945-ben szülei földjén dolgozott, majd a következő évben a Budapesti Elektromos Művekben laborosként helyezkedett el. 1950-ben továbbszolgálatra jelentkezett a néphadseregbe. Az írnok tiszthelyettesi, majd tiszti iskola elvégzése után 1952-ben avatták tiszté. A forradalmat megelőzően az egyik budapesti alakulatnál szolgált könyvtárosi beosztásban. 1945-ben tagja lett az MKP-nak, majd az egyesülés után az MDP-nek. Nős volt, házasságából négy gyermek született. 1956-ban főhadnagyi rangban teljesített szolgálatot.
1956. november 2-ig, az egyik honvéd üdülőben töltötte szabadságát. A rádióból értesült, hogy csapattestükből elszakadt tiszteknek a nemzetőrségnél kell jelentkezniük, ezért felkereste a csepeli rendőrkapitányságon lévő nemzetőr-parancsnokságot. Itt megbízták a szolgálat vezetésével. Nyilvántartást vett föl, tervezte, szervezet a szolgálatot, gondoskodott a nemzetőrök ellátásáról, a sebesültek ápolásáról, és mindkét oldal halottainak eltemetéséről. Megkísérelték a szovjetek feltartóztatását: a nemzetőrökkel együttműködve felrobbantotta a fővárosba vezető utat, majd november 8-án öt, vasbugával megrakott vasúti szerelvénnyel is eltorlaszolta azt. 9-én elvállalta, hogy a csepeli harcokról hírt visz Bécsbe, azonban Budafokon a szovjetek fogságába esett.
Még ugyanebben a hónapban tartalékállományba helyezték. Letartoztatásáig a Cementáru Ipari Vállalatnál dolgozott gépmunkásként.