Vályi Hugó bencés szerzetes, tanár, a volt Jedlik Ányos Gimnázium első igazgatója. 1945-ben a szülők és az elöljáróság kérésére a pannonhalmi főapát hét szerzete tanárt küldött Csepelre és szeptember 9-én megkezdődött a tanítás.

Vályi Hugó nagyszerű ember és kiváló szervező volt, ezt bizonyította, amikor 1944-ben Pannonhalmát a Nemzetközi Vöröskereszt oltalma lá helyezték. Vezetése alatt elhagyott gyermekeket, üldözött felnőtteket és betegeket, mintegy 3000 személyt fogadtak be és oltalmaztak.

Csepelen mostoha körülmények között kezdték munkájukat, de nagyon sok segítséget kaptak. Hugó atya a felnőtteknek esti gimnáziumot szervezett és tanított a Felsőfokú Ipariskolában is. Gondoskodott a növendékek nyaraltatásáról és természetesen lelkipásztori tevékenységet is folytatott.

Három évig tartó vezetése alatt meghonosította Csepelen is a bencés nevelés jellemző vonásait: a családiasságot, a szellemi és testi munka fontosságát, a tiszta örömöt és a mindenkire kiterjedő szeretetet. Mint tanár és igazgató szigorú és igényes volt, tanítványai mégis szerették, mert megérezték benne az értük élő nevelőt.

Kapcsolata az államosított iskolával 1949 után sem szűnt meg.

Egyszerűségével, bölcsességével, tárgyszerű megnyilatkozásaival megnyerte a hallgatóságát. Ennek titka a minden szavából sugárzó szeretet volt.

Csepelen maradandót alkotott, egy jól működő gimnáziumot hagyott ránk és olyan szellemiséget, amely mérce lehet minden időben.