Mansfeld Péter 1941. március 10-én született Budapesten. Négyéves korában családja felnőtt férfi tagjait a szovjet hadsereg kényszermunkára vitte, nagyapja nem tért vissza. A Medve utcai általános iskola elvégzése után a BKSZC Weiss Manfréd Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma elődintézményének lett vasesztergályos tanulója, jó eredményekkel. 1956-ban a MÁVAG-hoz helyezték.

A forradalom idején a Szabó bácsi vezette Széna téri ellenálló csoporthoz csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője, bár jogosítványa életkorából adódóan nem volt.

November 4-én estéig maradt az ellenállókkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze (egy részüket Piros László volt belügyminiszter villájából), hogy elrejtse, és újra elővegye őket, ha ismét kitör a forradalom.

Mansfeld készült rá, hogy újraélessze a forradalmat. Öt hasonló korú fiúval betyárbandát alapítottak, és fegyveres rablást terveztek, hogy pénzhez jussanak.

Kezdésnek elrabolták az Árvácska utcai osztrák nagykövetség előtt posztoló rendőrt: lefegyverezték, betuszkolták egy autóba, majd messzebb kidobták.

A periratok tanúsága szerint állítólag Mansfeld Péter ötlete volt a másik „nagy dobás”, amiből később egy újabb vádpont született. A történet igencsak kusza: Mansfeld még a vizsgálati fogságban ismert meg egy férfit, akinek forradalmi szerepét felesége buktatta le. Elhatározta, bosszút áll, és társaival el is mentek a nőhöz, hogy megöljék. Tervük nem sikerült.

1957-ben a fiú a barátaival autókat lopott. Úgy kerültek rendőrkézre, hogy a Tímár utcában egy lopott autóval fának ütköztek. Mansfeld Pétert mindössze egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, de a vizsgálati fogságban szembesült a forradalmat követő megtorlással: megtudta, hogy Szabó bácsit kivégezték, hogy sógorát, Virág Jánost lecsukták, hogy egykori társai foglyok vagy üldözöttek. Még jobban meggyűlölte a Kádár-rendszert és a kommunizmust.

A bandát a rendőrség elfogta. A Börtönben Mansfeld Péter bátran, lankadatlan erővel küzdött a kiszabadulásért, nem alázkodott meg, kifigurázta a bíróságot és a forradalmi tetteivel dicsekedett. Egyszer egy Rózsadombi helyszíni szemle során sikerült megszöknie, de menekülés közben eltörte a kezét és a kórházban elfogták.

Mansfeld Pétert első fokon életfogytiglanra, másodfokon halálra ítélték. 1959. március 21-én, tizenegy nappal a tizennyolcadik születésnapja után végezték ki.

Volt iskolájában Csepelen 2002-ben emléktáblát állítottak tiszteletére és színháztermet neveztek el róla. 2011-óta utca viseli nevét a kerületben.