Csizmadia Károly még a Csepel Művek elődjében kezdett dolgozni, volt kifutó, idomszerész, mérnök, és osztályvezető-helyettesként vonult nyugdíjba. Élete során mindig foglalkoztatta a köz ügye. Hosszú évek óta folytatott közéleti tevékenységet. Lelkes patriótaként foglalkozott Csepel történetével, a helytörténeti értékek megmentésével.

Számos publikációja jelent meg a Weiss Manfréd Gyárról, a csepeli rendőrségről, a tűzoltóságról, a papírgyárról, a nagy csepeli árvízről, és még nagyon sok kerületi érdekességről. A CSEPP TV-ben több, Csepelről szóló filmjét mutatták be. Több előadást tartott Csepel Történetéről, a csepeli polgárok, iskolások ismereteit gyarapítva.

Aktív részese volt a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény és a volt CSM Gyártörténeti Múzeum anyagát egyesítő törekvéseknek, rendezője – a kerület határát is átlépő – csepeli szerszámgépgyártás, illetve a kerékpárgyártás évfordulós kiállításoknak, alelnöke a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesületnek, tagja a Régi Csepeli Sportolók Baráti Körének, elnöke a Gépipari Tudományos Egyesület csepeli szervezetének, elnöke a Gróf Széchenyi István Általános Iskola iskolaszékének, tagja a Csepel Galéria Egyesületnek, szoros kapcsolatot tartott a csepeli művészeti és tudományos élet reprezentánsaival.

1990. és 2006. között, mind a négy ciklusban önkormányzati képviselő volt. Közéleti megbízatását, esküjéhez híven, lelkiismeretesen, pártatlanul, Csepel értékeinek megőrzését, a kerület jobbítását szorgalmazva látta el, mindaddig, amíg egészsége ezt megengedte. Mindezen túl példamutató családapa és nagyapa is volt.

Mindannyiónk „Karcsi bácsijának” példaadó életútja, Csepelhez való nagyon erős kötődése tette méltóvá őt arra, hogy az önkormányzat 2008-ban a Csepeli Nívódíj kitüntetést adományozta számára – írt róla a nívódíj akkori méltatása.