1946-tól a Csepeli MTK, illetve a Budapesti Munkaerőtartalékok SE öttusázója volt. 3 alkalommal nyert magyar csapatbajnokságot, de elsősorban nem sportolóként, hanem edzőként vált ismertté. 1953-tól lett a Csepeli MTK, ill. a Csepel SC öttusa szakosztályának edzője. Edzésmódszertani újítóként jelentős szerepe volt a magyar öttusasport nemzetközi sikereiben. Tanítványai közül Maracskó Tibor világbajnok, Németh Ferenc kétszeres olimpiai bajnok, Balczó András háromszoros olimpiai bajnok és tízszeres világbajnok lett. Az 1956. évi olimpián a magyar öttusacsapat vezetőjeként vett részt. Az 1960. évi római olimpiára – ahol 2 tanítványa is aranyérmet nyert – kiutazását politikai okokból nem engedélyezték.

1965-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, majd 1969-ben – László Istvánnal Magyarországon elsőként – öttusa mesteredzői oklevelet szerzett. 35 éves edzői pályafutás után vonult vissza. Tevékenysége elismeréseként 2003-ban Bay Béla-díjjal tüntették ki.