Pásztoriban működő lazaristák hatására és plébánosa tanácsára került a Nagyváradi Gimnáziumba a hatgyermekes, mélyen vallásos család jó eszű gyermeke. 1956-ban szentelték pappá. Csepelre, a Jézus szíve plébániára 1985-ben került, ahol a közösség népszerű plébánosa lett. Szerzetesi karizmájához méltóan mindig mindenkin segített. Csepelen működött az ún. Erdélyi Szeretetszolgálat, melynek neve az erdélyi menekültek körében fogalommá vált, pedig ez akkor nem volt veszélytelen. Életútjának megkoronázása volt a Kalocsai Iskolanővérek kolostorának felépítése, melyben aktív közreműködött. Végrendeletében azt kérte, hogy hamvait a Béke téri Jézus Szíve templomban helyezzék el.