Strein Oszkár 1924. február 19-én született Budapesten, szülei 1934-ben költöztek Csepelre.

Csepelen a Weiss Manfréd Gyárban tanulta ki a szerszám- és géplakatos szakmát 1938-1940 között. Ezután a Weiss Manfréd Gyár repülőgép- és motorgyártó üzemében dolgozott géplakatosként.

1945. január 21-én, a szovjet csapatok bevonulása után németes hangzású neve miatt „málenkij robotra” hurcolták el Csepelről. A községből összesen 269 férfit vittek el a szovjet katonák azzal az ürüggyel, hogy csak néhány napos munkát kell végezniük. Előbb Tökölre hajtották őket gyalogmenetben, ahol egy pincében töltöttek egy hetet, majd Ráckevén át Kiskunhalasra mentek. Itt marhavagonokba zsúfolták őket, majd hetekig tartó utazás után a Kelet-Ukrajnában található Liszicsanszkban kötöttek ki. A csepeli férfiak mellett több száz, Magyarország más vidékeiről származó férfiakat és nőket zártak egy lágerbe. A foglyok főként a liszicsanszki szénbányákban dolgoztak, Strein Oszkár szállítómunkás volt. Az éhezés, kimerültség és a betegségek miatt jó néhányan sosem térhettek haza, őket névtelenül temették el a városban. A magyarok többségét 1948-ban engedték el a liszicsanszki lágerből. Strein Oszkár 1948 szeptemberében tért haza. A kommunizmus évtizedei alatt sosem beszélhetett arról, hogy a Szovjetunióba hurcolták kényszermunkára.

Hazatérése után a Csepel Művek Edénygyárában, majd a Szerszámgépgyárban és a Transzformátorgyárban dolgozott eredeti szakmájában szerszám- és géplakatosként. A kommunizmus bukása után először a legközelebbi barátainak, bizalmasainak tett róla említést, hogy mi történt vele és társaival a Szovjetunióban, egy liszicsanszki lágerben kétezer kilométerre a hazájától.